A CSANTAVÉRI TRILÓGIA ELSŐ DÍJAS MUNKÁJA: A FALUSI KULTÚRA KLÓNOZÁSA

A Ködtisztító tudósítói szemtanúi a Szabadka környékén tapasztalható hihetetlen kulturális fellendülésnek: Színház Csantavéren, Balett Györgyénen, Opera Mišićevón.

Íme, hát elérkeztünk a Csantavéri trilógia fináléjához, mivel ma jelentetjük meg a Városi Tanács Kulturális Bizottságának az irodalmi pályázatán első díjjal jutalmazott munkáját. Ahogyan a Ködtisztító szerkesztősége nem hivatalosan megtudta,a Bizottság döntését ezúttal is egyhangúan hozta meg, melynek értelmében A falusi kultúra klónozása című munka a legjobbnak kihirdetett mű; értékelve eredeti stílusát; mely “trilógia a trilógiában”, valamint, a Bizottság értékelte azt, hogy a mű nagyban hozzájárul a helyi önkormányzat futurisztikus céljának affirmálásához. Tehát, halljuk, és halljuk meg:

Abban az időben, mikor már régóta nem az a hír, hogy az ember megharapta a kutyát, amikor már nem értesülés, hogy Beethoven Jagodinán tart koncertot, és amikor a fiatalok városból falura való távozása senkit sem késztet arra, hogy elálljon a lélegzete, egy jelenség mégis felkeltette a nyilvánosság megtisztelő figyelmét, ahogyan a hazaiét, úgy a külföldiét is. Nevezetesen, a Csantavéri Színházat megnyitó Vajdasági lakodalom bemutatója után, mely emberemlékezet óta nem látott sikert aratott, a szabadkai Népszínház teljes Magyar Társulata arról döntött, hogy munkáját abban a helységben folytatja, mely Szabadkától húsz kilométernyire van.

Csantavér: A kultúra fellendíti a mezőgazdaságot

Csantavér: A csíra, amelyből a kultúra elterjedt

És amíg a szabadkai Népszínház igazgatónője, Ljubica Ristovski zavartan vonogatja vállait, nem tudva megválaszolni azon újságírói kérdést, hogy ez az intézmény most milyen státust tölt be: létezik, nem létezik vagy félig létezik, a csantavéri Színház újonnan kinevezett igazgatója, Könyvkötő Jóska elégedetten dörzsöli a kezét:

“Őszintén, még a legvadabb álmaimban sem tudtam elképzelni a helyi önkormányzat projektjének ekkora sikerét. Önök is tapasztalhatták a mi színházunknak megnyitóján a légkört, de ki gondolta volna, hogy aztán a Magyar Társulat olyan gyorsan átjön Csantavérre.”

Murényi Tibor, a Helyiközösség Közgyűlésének elnöke sem tudta eltitkolni, hogy repdes az örömtől. Elismerte, hogy tévedett, amikor szkeptikus volt, amikor nem hitt a polgármester, Maglai Jenő elképzelésében. Murényi állítja, hogy a Vajdasági lakodalom óta megsokszorozódtak látomásai:

„Lehet, hogy el tudják képzelni, hogy mennyit fog ez jelenteni Csantavér kulturális életében. De el tudják-e egyáltalán képzelni, hogy a kultúra alapja alapja lesz a gazdasági felépítménynek?”

Megkérték, hogy magyarázza el a saját látomásos állítását. Murényi a zavarban lévő újságírókat emlékeztette arra, hogy a Színház megnyitásakor Crna Travából egy teljes busznyi vendég volt.

„Színházunk megnyitását követően, már másnap, dél körül, amikor az emberek egy kissé kipihenték a bemutató fáradalmait, a Vadászotthonban, a közös ebéden döntést hoztunk Csantavér és Crna Trava testvéresüléséről. Ez nemcsak azt jelenti, hogy más előadásainkra is eljönnek, hanem, hogy majd vendégek jönnek más környezetből, így Szabadkáról is. A vendégek, természetesen, pénzt jelentenek. A pénz, természetesen, önálló eszközt jelent a járdák kiépítésére, az utcák aszfaltozására, a vízvezeték és a kanalizáció kiépítésére, a Tűzoltó-laktanya és az ambulancia javítására, a régi disznóólak felélesztésére. Eh, mi is a kultúra!” , valahol, a magasba merengő hangon és tekintettel fejezi be vízióját a Helyiközösség Közgyűlésének elnöke.

De, hogy hogyan is került sor arra, hogy a Népszínház Magyar Társulatának teljes együttese a városból a falura menjen, Andrási Attila, a Társulat nemrégi igazgatója elárulja, hogy mindez valójában, csodás, a végén mégis szerencsés körülmények szövevényeként alakult:

„Önök is láthatták, hogy milyen politikai nyomás nehezedett rám, elsősorban a Második Nyilvánosság, a Ködtisztító részéről, és a Társulat részéről is. De, valójában Csantavér példáján láthatták, hogy mi érhető el, ha a közönséggel megtaláljuk a közös hangot. Ami még ettől is fontosabb, hogy a Társulatban kételkedők is láthatták, hogy a nyomorúságos fizetés mellett nem volt őket nehéz rábeszélni az új szerződés aláírására.”

Andrási, aki éppen a Reuters tudósítójának készült interjút adni, a kíváncsi újságíróknak még annyit mondott, hogy Csantavéren folyamatban van a Színház Zenekarának megalapítása, melynek élén Hoppte Zsiga lesz, valamint, hogy a repertoár összeállításában részt fognak venni a falu legszámottevőbb testületei: a helyiközösség, a kulturális és művészi egyesületek, az iskolaszék, a termelők klubja, a plébániahivatal és a rendőrállomás.

Györgyén: Az Eszéki Balek a Momačko kolót készíti

Györgyén: A musicelek népszerűek minden házban, fotó: Augustin Juriga

Mégiscsak megmutatkozott, hogy Csantavér jelzi azon meglepetések kezdetét, melyek a falusi környezetekben a kultúra feltámadását jelzik. Mert, még ettől is érdekesebb jelenséget tapasztaltunk Györgyénben, amely falu Csantavértől mintegy tizenöt kilométernyire nyugatra van. Ahogyan Csantavéren, úgy itt is a Kultúrotthon néhai épülete szolgált a jövő művészi életének templomaként. Az éppen felújított épületnek a küszöbét máris rengeteg helybéli lakos lépte át, ennek oka már messziről eléggé szembetűnő volt.

A homlokzatán, az egykori Nova brazda helyett nem régóta ez a felirat áll: Balett-társulat – Györgyén. Ez alatt egy nagy plakát is található: „P.I. Csajkovszkij: A diótörő – a Györgyéni Balett-társulat előadásában.“

Hogy ne zavarjuk meg a közönséget a bemutatón, tudósítóink előretolakodtak a bemutatón a számos akkreditált hazai és külföldi tévéállomás kollégáinak tömkelegén át, és diktafonnal rögzítették az előadás alatti hangulatot.

„Jééé, Kóca, nem is tudtam, hogy ez a balek ilyen szíp! Nézd, hogy csattognak, csak a csörgők hiányoznak!“

„Nem balek, Lorka, hanem balett. Egyértelmű, hogy nem konyítasz a musikelekhez. Pedig az a hárpia zenéből, de sokszó engedett granofonon. Ha erre emlíkszök, még ma is zúg a fülem.“

Ratildát látván a színtéren, Lorka feláll, hangosan félbeszakítva Kócát.

„Néda, néda, mit csinál a becsületes világga. Olyan szép balekot fává tenni. Aaa, szégyődd magad, te büdös kurva.“

És így, négy-öt rövidke szünetet követően, e kétfelvonásos sikeresen a végéhez ért. Mégis, Györgyénben az érdekességek csúcsa csak ezután következett, amit az újságíróknak Vuk Ognjenović, a projektum moderátora tárt fel. Miután megelégedettséggel szólt a györgyéni fogadtatásról, elmondta, hogy az utóbbi időben a falusi lakosság kissé elszokott a balettól, és hogy Lorka előadásba való beavatkozására csak ilyen szemszögből kell tekinteni, Ognjenović elmagyarázta, hogy egyáltalán hogyan kerül az Eszéki Balett ebbe a faluba:

„Valójában tudhatják, hogy másfél évvel ezelőtt, éppen ezzel az előadással a Horvát Nemzeti Színház színpadán éledt fel újra a balettművészet. Eszéken, időközben, ahogyan nálunk, úgy maguknál is, a művészek szinte koldusbotra jutottak, nem ritka, hogy ‘műszaki okokra’ hivatkozva lemondják a meghirdetett előadást, ami mögött, valójában az áll, hogy mellékállást keresnek. Táncolnak ők, ahol érkeznek, illetve, ahol azonnal fizetnek: a reklámfilmekért, ME-ek koncertjein való közreműködésért, hát,a rúd körüliért, miért ne? Ilyen értelemben valódi csodaként éltük meg, mikor a kolleganő az AlJazeerin látta a beszámolót a Színház hihetetlen sikeréről Csantavéren. Valószínű, hogy közülünk a többség akkor arra gondolt: ‘Ha nekünk jutna az a szerencse’. És mégis, előbb lett szerencsénk, mint ahogyan el tudtuk volna képzelni, mert az itteni helyiközösség vezetősége felhívott minket, egyidőben értesítve, hogy a helyi önkormányzattól zöld fényt kaptak a mi alkalmazásunkra. Természetesen, nem is kell mondanom, hogy a szerződésben szabályozott az egymás iránti minden jog és kötelezettség. Százszor is latba vetettük, hogy a végén eldöntsük: Györgyén a mi esélyünk!” – mondta a Fortuna, a modern balett moderátora, hozzátéve, hogy már egyeztettek a Helyiközösség vezetőségével, hogy a következő előadás „a fehér balett” formájában készül, mely egy ősbemutató lesz, bunyevác táncok füzére, Momačko kolo címmel.

Mišićevo: Rigoletto Nem – Opera Igen!

Mišićevo: A faluban Ero alakította ki az új zenei irányzatot. Forrás: subotickenovine.rs

És mi mondható el a mai napokban aratott kis falubeli, a mišićevói sikerekről? A Szerb Nemzeti
Színház teljes Operája ebben a kis falucskában talált új otthonra, amely Györgyéntől északra fekszik, valami 6-7 kilométernyire. Branislav Jatić megbízott igazgató hasonló motívumokat sorol fel, amelyeket a szabadkai és az eszéki elődei is elmondtak: először is, alacsonyak a fizetések, másodszor, rendszertelenek, továbbá: a közönség sem az, mint volt régen.

„Így nem mehetett tovább. Mi, ha vonítunk is, hogy nekünk nem jó, minket senki sem vesz komolyan. Talán a munkánk természetéből kifolyólag, amellyel foglalkozunk” – világosít föl röviden Jatić.

Az új környezetről szólva – csak dicsérő szavai vannak:

„Ismert Önök számára, hogy nemrég a volt Kultúrotthonban, most pedig a Mišićevói Operában bemutatóként adtuk elő az Ero a másvilágról c. előadást. Mit mondjak Maguknak? Ilyen sikert még a legbolondosabb fantáziáimban sem tudtam elképzelni! Míg Belgrádban az előadást megszakítják, mert a közönség csevapozni megy, Mišićevón az érdeklődőknek helyük sem volt, akik segítettek a szólistáknak, s az egész darabot kórusművé tettek. Egyszerűen hihetetlen: Mintha Gotovac komponálta volna, s mintha Begović pont ennek a közönségnek írta volna.“

Az ő szavait megerősíti Popara Neđo is, aki a Helyiközösség vezetőségének tagja:

„Az Isten áldjon! Mikor meghallottuk, hogy a helyi önkormányzat tervezi elhívni az Operát, mi majdnem Szabadkára mentünk mítingelni. Hozzáadták, először fogják hallani Rigolettót! Majd nem, a kecskebakot! Hát, halljuk mi haver rigolettót, mikor Gojkónál minden áldott este összejön a társaság. És ez így lett volna: húzd meg, ereszd ezt az Erot! Ó, ez már egy másik mese. Ez már, komám, a mi emberünk: elősző is, meg bírod érteni, osztán vele együtt énekőhetsz, és senkit sem zavar. É, ha valaki nekem szonta vóna, hogy az operábú haszon van, azt szemközt köptem vóna.“

Amikor a játékrendről van szó, a helyzet, Mišićevón ugyanaz, mint Csantavéren és Györgyénen. Az újvidéki művészek a nincstelenségtől szorongattatva gyorsan megbeszélték a helyi lakossággal, hogy azt együtt kreálják. És, hogy ez így van, a Ködtisztító tudósítói erről meggyőződhettek az ebben a faluban való tartózkodásuk ideje alatt: a helyi éneklők éppen az újvidéki Opera tagjainak tanították az áriát: „Az apám három lábat csinált nekem: kettő hosszú lett, az egyik kissé rövidebb lett.“, mely a népi operából való: „ A farkas a szamarat a kerítésre kényszerítette“, amelynek bemutatója, kint a szabadban lesz, jövőre, a falu védőszentjének ünnepén: Vid napján.

És végül, mi magunk is e riport végén vonjunk le néhány következtetést, amelyek maguktól kínálkoznak. Az első, ahogyan azt Murényi Tibor is mondta, a polgármesternek a falusi kultúra terjesztésére vonatkozó látomása nemcsak helyes volt, hanem hihetetlenül kifizetődő is, mert az elszegényedett városi művészek a magukról való gondoskodást ott lelték meg, ahonnan mi mindannyian jövünk, és ahová az emberek egyébként igen gyakran küldenek, csak mi nem akarunk elmenni. A második általánosan ismert dolog, hogy a gazdag művész nemcsak a gazdag társadalom szimbóluma, hanem megmutatkozott az is, hogy az idegenforgalmi látványosság lehet, és a mezőgazdasági fejlődés mozgatórugója. Más szavakkal: ahelyett, hogy aprópénzért muzsikálnának a város utcáin, könnyebben keresnek pénzt a falusi előadásokkal, a búcsúkon és a védőszentek ünnepein. A harmadik: csak most látható a városi kulturális bizottság pályázati eszközei elosztásának igazoltsága, melynek lényege: minden húr a saját helyére kerül.

Treći deo: PRVONAGRAĐENI RAD „ČANTAVIRSKE TRILOGIJE“: „KLONIRANJE SEOSKE KULTURE“
Drugi deo: „ČANTAVIRSKA TRILOGIJA“, DRUGA NAGRADA NA LITERARNOM KONKURSU: OVACIJE U MAGLI
Mađarska verzija: A CSANTAVÉRI TRILÓGIA MÁSODIK DÍJASA: ÉLJENZÉSEK A KÖDBEN
Prvi deo:  VELIKI USPEH „MAGLOČISTAČA“: LITERARNA NAGRADA „ČANTAVIRSKOJ TRILOGIJI“
Mađarska verzija: A KÖDTISZTÍTÓK NAGY SIKERE: IRODALMI DÍJAS A CSANTAVÉRI TRILÓGIA

(Magločistač)

[clear]