SZERBHORVÁTH GYÖRGY: NYÍLT LEVÉL A PÁPÁHOZ A SZOCIALISTÁK ÜGYÉBEN

Kishegyesen jártak a szerb szocialisták, elmentek a katolikus szentmisére, és mint a nyuszik, ajándékot hoztak a magyaroknak: fel lesz újítva a halottasház

Kedves Feri!

Szerbhorváth György

Magánvállalkozóként írok neked, bár ezt magyarul inkább kényszervállalkozónak mondjuk, nem is tudom, hogy ez az általad ismert nyelvekre lefordítható-e. Az viszont biztosan az, hogy Te egy multinacionális cég vezető menedzsere vagy. Tehát alulról írok fölfele. A mi kultúránkban ez feljelentést jelent.

Rögtön megjegyzem, azért tegezlek, mert amit rólad tudok, ezt lehetővé teszi, nem tiszteletlenség. Sőt, nézeteid kifejezetten szimpatikusak, már ami például a szegényeket, a menekülteket és sok más témát érint. Valahol az Isten teremtette nagyvilágban mindketten egy pártban lennénk, akár szocialisták, szocdemek, kár, hogy mások csődbe vitték ezt az eszmét (mások meg más eszméket).

Egy csónakban utazunk ugyanis, én szociológus-féle vagyok, Te meg a nyájad tereled, vagyis emberekkel foglalkozunk, szakmabéliek vagyunk. Én némiképp hiszek a statisztikában is, meg hogy az ember alapjáraton sem nem bűnösnek, sem nem jónak nem születik, ott a szocializáció, minden szoc. Hogy a szocialista gondolat ki lett sajátítva, meg a liberális is, sőt, a konzervatív – hát erről nem ketten tehetünk. Emberi, nagyon is emberi, hogy amit lehet, elbaltázunk. Talán egyezzünk meg abban, hogy az ember szabad, és ha tudsz, segíts másokon. Nem idézek a Könyvből, feltételezem, van pár példányod, abban akad ott pár erre vonatkozó passzus.

De hogy végigolvasd e levelet, trükkhöz kell folyamodnom, akár a filmek spoilere esetében: témánk az, hogyan válhat egy halottasház felújítása választási kampánytémává egy zömében római katolikusok lakta faluban? S miként jellemezzük: thriller, tragikomédia, vagy maga Tarantino jött el közénk?

Azt is jelezném, hogy nem vagyok az általad irányított vállalat beosztottja, bár származásom alapján az lennék, csak hát a jugókommunizmus alatt a keresztelés kissé problematikus volt, de erről a témáról már írtam. Ne kerteljünk, nem vagyok római katolikus, sem más egyház bejegyzett tagja. Hogy hiszek-e, nos, ez bonyolult, a Bibliát először akkor olvastam, amikor szerb katonaként az őrségen bőségesen volt rá időm. Egy smena, vagyis két óra, Kalasnyikovval az oldalamon: egy evangélium. Hogy értettem-e, vagy jól értem-e, erős kérdés. Jeruzsálemben mindenesetre – ártani nem árthat – többször végigjártam a keresztutat, másokat is vezetve, akik benned, illetve Jézusban is hisznek, csak térképük nem volt. Úgyhogy néha fordítva jártuk végig, úgy is jólesett nekik. Az a baj a Via Dolorosával, hogy ha egytől mégy tizenkettőig, főleg felfelé mész a dombon. Aki idősebb, nehezen jár, könnyebb tehát a sziklasírtól vissza a golgotáig. Talán hülye metafora, de olykor úgy érzem, mindnyájan ezt a könnyebb utat választjuk, legyen szó bármiről: mindig lefelé megyünk a dombról. Szerintem ez Krisztusnak nem nagyon tetszene.

De nem ezért írok neked. Mint migráns, aki volt menekült is (bocs, hogy ezt írom, tudnod kell ezt rólam, bár már unom a saját önéletrajzom), húsvétra hazautaztam kis falumba. Szerbiában, a Vajdaságban van, a Bácska csakra-szívében. Mi úgy hívjuk, a Bácska Velencéje, mert a Krivaja patakot huszonpár híd íveli át, igaz, mind rogyadozik. Egy volt nagyfaluból lett kicsi, már ami a lélekszámot illeti. Üres ház, amennyit akarsz. Csupa magyar római katolikus lakta. A háborúk óta változott az etnikai-vallási térkép. Csak a mi kis utcánkban itt vannak az adventisták, a muzulmánok, a szerb menekültek már elköltöztek vagy beolvadtak. Akadnak jehovisták, evangélikusok, reformátusok, pravoszlávok. Zsidók nemigen, tudjuk miért.

Forrćs: szobeszed-online.rs

Teljesen istentelennek nem mondanám a népet. Csak hát épp a Te templomod üres. Vagy legalábbis nincs tele. A templommal szemben ott a parokja (itt így mondják, értsd: parókia), és az országfejlesztés jegyében most újabb négy parkolóhely épül (a fáknak annyi). Néminemű diskurzusra ad okot, hogy a parókiával szembeni pizzéria ma már iszlám imahely. Előre jelzem, ha láttál már békés embereket, akkor ők azok. Például nem isznak. Ezeket az információkat általában a kocsmákban szerzem be, ahol mi viszont iszunk.

Mindeme kavalkádnak az egyik oka a Facebook, mert ott sokkal több üzenetet kaphatsz, és a teremtéskor Isten talán figyelmen kívül hagyta, hogy olykor horizontálisan is üzengetni kell, nem csak vertikálisan (a gyengébbek kedvéért: nem csak le-föl). Az emberek ott kommunikálgatnak egymással. A pappal viszont gondok vannak, mert ő meg csak lefele kommunikál, vagy ha az az érdeke, felfele. Őt is Ferinek hívják, Feri atyának. Nekem semmi bajom vele, sőt, kedélyesen üdvözöljük egymást az utcán. Mivel nem vagyunk egy bizniszben, nincs közös üzleti érdekeltségünk: elvagyunk. Kissé aggaszt, hol leszek eltemetve, mert – láss csodát – a temető az egyház tulajdona, de gondolom, az utókor megoldja ezt a számomra akkor már nyilvánvalóan nem létező problémát, akár hiszek a feltámadásban, akár nem.

Hogy mégis mi történt, azt inkább belinkelem. Annyira nem érdekelne a téma, bagatell, ha a fogorvosnál, a piacon, a kocsmában, az utcán, ebédkor nem erről beszélnének az emberek. Aki nem kattint most oda, a lényeg: húsvét vasárnapján a szentmisén megjelent a Szerb Szocialista Párt elnöke (meg a kormány alelnöke) és még egy-két minisztere-bizniszmene (a szerb olajipar oligarchája), akit a magyar római katolikus pap és a helyi párt egyik vezetője csókokkal üdvözölt. Hogy a politika ott van a templomban, nem új dolog. Talán a Te feladatod lehetne, hogy kizavard, mint Jézus a kufárokat. Csak itt az a problematika, hogy a Szerbiai Szocialista Párt nem hogy nem katolikus, de se nem vallásos, és vezetője (ne álddassék a neve) huszonéve a balkáni mészáros, Slobodan Milošević balkeze volt. Azóta megtért, noha nem vallásilag. Ez az ő dolga. Akár el is hihetnénk, hogy tényleg szánja-bánja, mi történt Boszniában, Koszovón, és épp gyónni jött Ferenc atyához. Állítólag még a kekszetekből is evett.

A magyarázat persze elég szimpla: választási kampány zajlik Szerbiában, és ha már erre jártak, benéztek a templomba. Csókokat kaptak, tapsot a szocik, ment a multikulti, akár a falusi búcsúban. Puszi-puszi, sose ilyen béke nem volt. Ám a néped meg nem érti. Mivel, ha valakik belétapostak e közösségbe, azok e szerbiai szocik voltak (nem mondanám őket szerbeknek, mert nem ez a lényeg, nem az etnikum, hanem a bűnszövetkezet).

Talán furcsállod, miért nevezlek menedzsernek, multinacionális cégvezetőnek, de azt hiszem, a háttérben egy erős közgazdasági téma leledzik: a tulajdonjog. Egyházfőként magad is tulajdonos vagy, így kis falunk papja is az. Ő rendelkezik a temető fölött. Innentől már egy abszurd csehszlovák filmben vagyunk, amit csak Jiří Menzel tudna ihletetten mozivá varázsolni. Mert a temetőben van egy kápolna, amit fel kéne újítani. És kampányidőszakban ugyan ki ígérte meg, hogy a magyar római katolikus halottak kedvezőbb környezetben várhassák a temetést? – hát épp a szocialisták (akik amúgy koalícióban vannak a legerősebb vajdasági magyar párttal, de ez most részletkérdés).

Foto: sps.org.rs

Voltaképp én megértem a plébános urat – ha Te nem adsz neki Vatikánból, hát oda fordul, ahonnan kap. Itt egy befektetésről van szó, kölcsön, lízing, akármi, amit jó esetben szavazatokkal hálál meg a nép. Beszéltem pár emberrel a faluban, ez nem túl bonyolult dolog, mert ha balra lépek ki a szülői házból, ott a kocsma, ha jobbra, ott a piac, meg két kocsma. Plusz a fogorvosnál is jártam. Nem mondanám, hogy azok, akikkel beszéltem, meg amit a Face-n vagy levelezésekben láttam, nagy hívők lennének, de ezen aztán kiakadtak. Úgy tűnik, hogy az emberi emlékezet mégsem oly rövid, mint gondolják, és a falunk templomában megjelent politikusok múltja és jelene valahogy ismerős nekik. Innen a megrökönyödés.

És innen az én kérdésem is. Jómagam majd elleszek azzal, hogyan készülök fel a halálra, jó ember vagyok-e (nem nagyon), hová jutok, lesz-e megváltás. De legalább Te ne hagyd azokat cserben, akik szegénységben élnek itt, úgy, hogy el sem tudod képzelni. Pontosabban hazudok: aki tud, elmegy, és nyugaton keres munkát. Már a nyugdíjasok is mennek, azt hallottam, egyik tanárnőm, aki az írás útjára vezetett, szintén elmegy betegeket gondozni Németbe’. Szerinted van-e ennél nagyobb kereszténység? Vagy egyáltalában, mit jelent másokon segíteni?

Fingom nincs (kérem a fordítót, hogy ezt majd finomítsa). Szó, mi szó, az oké, hogy járod a világot, a harmadikat, Kubát, USA-t. De légyszi, gyere már el ide is egyszer, ahonnan már a menekültek is elmenekültek. Ne rendet tegyél, csak kérdezd meg híveid, akik Jézusban meg mondjuk neked is hisznek, mi van? Nem a céggel van baj, nem is a pappal, hanem úgy általában.

Gyere el ide, hozd ide az igazi közösségiséget, a szociót, és ne engedd be a szocialistákat a templomba (legalábbis ne ezeket), és Uram bocsá’, legyen már olyan légkör, hogy ne a halottasház szigetelése legyen a fő kampánytéma. Amúgy, ahogy hallottam, korábban a pap nem engedte ezt meg az általában r.kat magyar helyi politikus vezetőknek, akik szintén pénzt hoztak volna felújítandó a halottasházat – mondván (saját fordításomban): „a temetőbe ezek be nem teszik a lábukat”.

Ennyi. Kis falusi történet.

Pár éve megrökönyödve olvastam az újságírt, hogy fejlődik az egyik közeli falu: kibetonozták a temető felé vezető utat.

Na, ezen már túl vagyunk: már a halottasházban járunk.

Üdv

Híved

Gyuri

(Magločistač)

[clear]