A MAGYAR SZÓ ALKALMAZOTTAI VARJÚ MÁRTA FŐSZERKESZTŐ FELELŐSSÉGRE VONÁSÁT KÖVETELIK

Elfogadhatatlannak és sértőnek tartjuk, ahogyan Varjú Márta, lapunk főszerkesztője a Magyar Szó munkatársairól beszélt a Pannon RTV Párbeszéd című, június 2-i, kedd esti élő műsorában, amelynek témája a sajtószabadság volt. Az említett adásban olyan mondatok hangzottak el (alább idézünk belőlük), amelyek mellett nem tudunk szó nélkül elmenni

CÍMZETTEK:

Ökrész Rozália, igazgató
mgr. Hajnal Jenő, MNT elnök
Németh Ernő, MNT Tájékoztatási bizottság elnöke
Újhelyi Lukács, TJGYT elnök
dr. Horváth Futó Hargita, TJGYT tag
dr. Káich Katalin, TJGYT tag
Juhász Attila, TJGYT tag
dr. Silling István, TJGYT tag
Varjú Márta, főszerkesztő
Kabók Erika, főszerkesztő-helyettes
Németh Zoltán, főszerkesztő-helyettes
Fodor István, szerkesztőbizottsági tag
Kókai Péter, szerkesztőbizottsági tag
Léphaft Pál, szerkesztőbizottsági tag
és a Magyar Összefogás listájáról az MNT-be bekerült képviselők

Tisztelt Címzettek!

Forrás: mnt.org.rs

Elfogadhatatlannak és sértőnek tartjuk, ahogyan Varjú Márta, lapunk főszerkesztője a Magyar Szó munkatársairól beszélt a Pannon RTV Párbeszéd című, június 2-i, kedd esti élő műsorában, amelynek témája a sajtószabadság volt. Az említett adásban olyan mondatok hangzottak el (alább idézünk belőlük), amelyek mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a főszerkesztő alább idézendő mondatai önmagukban is megállják a helyüket, kontextusból kivéve sem veszítenek jelentésükből, illetve kontextusból kivéve sem módosul azok jelentése.

„Az is fontos, hogy szakmailag mennyire felkészült az újságíró, tud-e élni a szabadságával vagy tud-e élni azzal a lehetőséggel, hogy mit írhat meg az újságban.”

E kijelentéssel kapcsolatban szeretnénk, ha a főszerkesztő magyarázatot adna, hogy mit szeretett volna mondani a feltételes módú megfogalmazással. Szeretnénk továbbá, ha a főszerkesztő pontosítaná, hogy van-e bármilyen megkötés arra vonatkozóan, hogy az újságírók mit írhatnak meg.

„A Magyar Szóban sokan dolgoztak, mikor én kezdtem dolgozni 250-en voltunk a szerkesztőségben, 30 évvel ezelőtt és voltak nagyon sokan, akik úgy kerültek oda, hogy például traktorista volt és bekerült a Magyar Szóba és jól írt, meg volt olyan is akinek magisztrátusa volt és nem tudott írni. Ez tényleg tehetségfüggő dolog. A Magyar Szóba most is vannak olyanok, akiknek nincs egyetemük.

Nem ezen áll vagy bukik a dolog, hanem azon, hogy nincs felvételi vizsga. Éppen beszélgettünk a műsor előtt a Fazekas Bandi is Magyar Szós volt és neki is volt fölvételi vizsgája a Magyar Szóba meg nekem is. Egy összetett tesztet kellett megoldani, azonkívül írni kellett egy riportot, fordítani, intelligencia tesztet kellett kitölteni, tehát felmértek bennünket, hogy alkalmasak vagyunk-e újságírónak. Manapság ez, hogy történik?”

Miért nem történik másként? Mi mindannyian bármikor, előzetes bejelentés nélkül hajlandóak vagyunk szakmai tudásunkat és alkalmasságunkat felmérő tesztet kitölteni, és ugyancsak hajlandóak vagyunk bármikor, minden előzetes bejelentés nélkül meghatározott műfajú cikket írni.

„Én viszont azzal nem tudok egyetérteni, mikor azt említette, hogy az újságírók mögé kell, hogy álljon a főszerkesztő. Nem, ez nem így működik. A főszerkesztőnek van egy programja, mikor pályázik. A főszerkesztő azzal a programmal pályázott, a szerkesztőség dönt, hogy akarja-e az illetőt főszerkesztőnek vagy se. Szavaznak a főszerkesztőről és a szerkesztőség vagy megszavazza, vagy sem. Utána az igazgatóbizottság elfogadja, majd az MNT. Én mikor készítettem a programomat, akkor azt természetesen az MNT médiastratégiájának a szellemében írtam meg, tehát ahhoz alakultam, az a szellemet valósítom meg a szerkesztési politikám idején. Na most abban benne van az, ami a médiastratégiában is és természetesen én is így vallom és el is fogadom, hogy a politikai pártokról olyan mértékben tudósítunk, azzal a súllyal, amilyen mértékben részt vesznek a közélet irányításában.”

Ki mögé kell, hogy álljon a főszerkesztő, ha nem az újságíró mögé, illetve az újságírók élére? Megdöbbent bennünket ez a kijelentés, ugyanis meggyőződésünk, hogy a jó vezető bármikor kiáll a munkatársai mellett, illetve vezeti őket.

„Itt kibontakozhat az újságíró. Hogyha rátermett és föl tudja hajtani azt a bizonyos információt, akkor lássuk! Nem csak azon múlik, hogy kap-e érte pénzt vagy fejmosást, hanem az elhivatottságon is múlik. Én a 90-es években belgrádi tudósító voltam, borzasztó körülmények között éltünk, és mégis hajtott a kíváncsiság, hogy minél több embert megszólaltassak, minél több információt hozzak a lapomnak és bizony nagyon sokszor volt, hogy bizonyos dolgok csak a MSZ-ban jelentek meg.

Az újságírók, nekem az a tapasztalatom, hogy nem tombolnak azért tömegesen, hogy ők szeretnék megírni a kommentárjukat vagy ők szeretnének rebellisek lenni. Ők nem tudnak föltenni kérdéseket és az nem jelenhet meg a lapban. Ez úgy érzem, hogy nem jellemző. Inkább úgy kell őket noszogatni, hogy tessék csinálni.”

A lap főszerkesztője szerint a Magyar Szó újságírói nem hajlandóak dolgozni, munkakerülők, képzetlenek, nem tudnak kérdéseket feltenni, és nem akarnak kommentárt írni. Felháborítónak tartjuk, hogy a szerkesztőség első embere így nyilatkozzon munkatársairól, annál is inkább, mert velünk ezt soha nem közölte, noha a napi operatívákon ezt megtehetné, hiszen a rovatvezetők is jelen vannak.

„Az újságírás megváltozott már. Az újságírók íróasztal mellől, internetről szeretnek írni, és alig lehet őket elüldözni a terepre és elküldeni oda, hogy járjanak utána eseménynek, nézzék meg, hogy mi történt, kérdezzék meg az embereket. Nem pénz kérdése, engem sem fizettek agyon soha és mégis mentem. Az ember vagy szívvel lélekkel újságíró, vagy ne menjen újságírónak.”

Kikérjük magunknak ez effajta minősítést, annál is inkább, mert az elmúlt időszakban több mint tíz része jelent meg a Szórványlétben című sorozatnak. Az lehet, hogy a főszerkesztőnek nincs tudomása arról, hogy a regionális oldalak munkatársai szinte folyamatosan a terepen dolgoznak, de ettől ezt a tényt egy élő műsorban elmondott néhány mondattal nem lehet semmissé tenni.

„Ha én összevetem a MSZ példányszámát a Népszabadság példányszámával, én elégedett vagyok.”

Amennyiben a főszerkesztő asszony elégedett, miért nem áll ki teljes vállszélességgel munkatársai mellett? Amennyiben elégedett az eladott példányszámmal, ami nemcsak a nézők, hanem előttünk is titok, akkor az újság minőségével is elégedett, azt pedig a munkatársai készítik, tehát nehezen kifogásolhatja a beosztottak munkáját.

Tisztelettel kérjük, hogy a műsorban elhangzottak kapcsán a főszerkesztő, az igazgató és a TJGYT elnöke látogasson el a szerkesztőségekbe, ahol a főszerkesztő pontosíthatná, hogy a műsorban mire gondolt. Amennyiben a főszerkesztő elégedetlen beosztottjai munkájával, ne általánosítson, ne a nyilvánosság előtt járassa le az alkalmazottait, hanem helyben vonja felelősségre azt, aki nem tesz eleget a munkafeladatnak.

Emellett arra kérjük a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságát, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületét, valamint a szerkesztőbizottságot, hogy írásban foglaljanak állást: etikusnak tartják-e, hogy egy főszerkesztő (aki félévente látogat el a szerkesztőségekbe) a nyilvánosság előtt, a valóságnak nem megfelelő érvekkel bírálja a saját munkatársait? Nevezettek álláspontját kérjük arra vonatkozóan is, hogy a főszerkesztőnek vajon feladata-e az újságírói mögé állnia?

Válaszukat előre is köszönjük.

Tisztelettel,

Bajtai Kornél, az online szerkesztőség vezetője, rovatvezető
Diósi Árpád, újságíró
Fehér Rózsa, újságíró
Fekete J. József, újságíró
Horváth Zsolt, újságíró
Kószó Attila, tördelő
Magyar Lívia, újságíró
Mihájlovits Klára, újságíró
Miklós Hajnalka, belgrádi tudósító
Molnár Edvárd, fotóriporter
Pesevszki Evelyn, újságíró
Szögi Csaba, a Képes Ifjúság felelős szerkesztője
Tómó Margaréta, újságíró
Tóth Báthori Erzsébet, könyvtáros, szakszervezeti elnök
Török Arnold, újságíró
Tőke János, rovatvezető
Vígi Zoltán, deszkfőnök
Vígi Zsoldos Zsaklina, webszerkesztő

Forrás: Magyar Szó

***
VARJU MÁRTA KONTRA TÓMÓ MARGARÉTA: NYITOTT AJTÓK DÖNGETÉSE
TÓMÓ MARGARÉTA: SZABAD-E AZ ÚJSÁGÍRÓ?
TÓMO MARGARÉTA: AZ ÚJSÁGÍRÓ SZABAD
BÓDIS GÁBOR: NAGY AZ ELÉGEDETLENSÉG A MAGYAR SZÓBAN