A 89,6-OS CSAPDÁJA

A 89,6-OS CSAPDÁJA

Fotó: Molnár Edvárd

Objavio: Magločistač

07.11.2015

Kategorija: Subotica

Feljelentették-e a Szabadkai Magyar Rádiót, vagy sem? – Politikai csatározások egy média léte körül

Tény, hogy közelednek a választások, és tény az is, hogy ilyenkor a megküzdeni szándékozó felek mindent megragadnak annak érdekében, hogy a másikat befeketítsék. Ilyenkor leginkább az erősebb sikereivel, munkájával érvel, a gyengébb, mivel erre még nincs lehetősége, a másik sikereit próbálja megkérdőjelezni. A Szabadkai Rádió körüli gondok kiváló alkalomként kínálkoztak e csatározásra. Érvek, ellenérvek hangzottak el mindkét részről a Szabadkai Magyar Rádió megjelenéséről, egyesek vitatják törvényességét, mások pedig azzal érvelnek, hogy csakis így lehetett megmenteni a rádiót és annak egész napos műsorát. A vitában megszólalt a NUNS is, a közleményére a közösségi oldalakon sokan reagáltak, ami ha nem is számít hivatalos feljelentésnek, de az illetékesek élhetnek vele. Persze, jó volna megkérdezni a hallgatókat is, ezúttal azonban a politikusok véleményét kértük ki. Az pedig, hogy ki lesz majd a 89,6-os csapdájának áldozata, majd később derül ki.

AZ EMBEREKET A MEGOLDÁSOK ÉRDEKLIK

Pásztor Bálint (VMSZ): A médiaprivatizáció kérdése 2002-ig vezethető vissza. Ekkor hozta meg a szerb parlament azt a törvényt, amely alapján minden önkormányzati alapítású elektronikus médiát privatizálni kell. A VMSZ és az MNT ekkor kezdte meg harcát ez ellen. Az elmúlt tizenhárom év során minden fórumon, minden lehetőséget megragadva amellett érvelt a VMSZ és az MNT, hogy a jogrendből kerüljön ki a kötelező privatizáció az önkormányzati alapítású médiumok, valamint azon médiumok esetében, amelyek kisebbségi nyelven is íródnak, sugároznak műsort. Egyetlen egy kormány sem mutatott hajlandóságot arra, hogy ezt megtegye, még a Djindjić-kormány sem. A Fonet-, Beta-, Anem-, B92-lobbi erősebbnek bizonyult minden lobbitól, de nem a kisebbségi médiumok voltak az első számú célpontjai ennek a lobbitevékenységnek, hanem a Tanjug hírügynökség. Ennek a lobbinak vált áldozatává az összes önkormányzati alapítású média. Varga Lászlóval közösen komoly küzdelmet folytattunk annak érdekében, hogy módosuljon a műsorszórási törvény. 2007-ben sikerült elérnünk azt, hogy függesszék fel a kisebbségi nyelven is sugárzó önkormányzati médiumoknak a privatizálását. Ennek köszönhetően nyolc évet meghosszabbodott a Szabadkai Rádió léte. Ma az a legfontosabb, hogy a Szabadkai Rádió egész napos magyar nyelvű műsort sugározzon. Ez meg is történt, és az a megoldást tette lehetővé, amelyet a VMSZ dolgozott ki. A hallgatót az érdekli, hogy a megszokott műsorok, a megszokott hangokkal szóljanak hozzájuk, és szólnak is. Persze, lehet acsarkodni, lehet támadni az MNT-t, lehet feszültséget kelteni, de én azt tapasztalom, hogy az embereket a megoldások érdeklik, nem pedig a széthúzás. Jogászlétem ellenére mondom, hogy a jogászkodás álarca mögé bújtatott feljelentgetéseken alapuló politikai pontszerzés nem lehet a közösségépítők célja.

JOGON KÍVÜLI ÁLLAPOTBAN MŰKÖDIK

Dr. Korhecz Tamás (MM): A jelenlegi helyzet, amely a rádió körül kialakult, semmiféleképpen sem kedvező. Úgy néz ki, hogy a Szabadkai Rádió menthetetlen. Ebben a helyzetben az a kérdés, hogyan lehetne enyhíteni a kárt, amit ez a média megszűnése okoz? Én személy szerint sem, de mint a Pannónia Alapítvány egyik alapítója és a Magyar Mozgalom tagjaként sem értek egyet azzal, ahogy a VMSZ elnöke próbálja kezelni ezt a helyzetet. A Szabadkai Magyar Rádió azért nem fenntartható, mert egyrészt törvénytelen. A jelenlegi törvény alapján ez egy új médiának számít, ezért nemcsak meg kell kapnia a frekvenciaengedélyt, hanem meg kell változtatni a Pannon Alapítvány alapszabályát ahhoz, hogy létrejöhessen e média, ez viszont nem történt meg. Nincs a rádiónak felelős szerkesztője sem, ami ugyancsak kötelező, nincs egy elfogadott műsorrácsa, ami azt jelenti, hogy egy jogon kívüli állapotban működik. Nem azért emeltem fel a szavam, mert bármilyen kifogásom volna egy új média létrehozása ellen, hanem azért, mert ez így egy fenntarthatatlan és veszélyes vállalkozás. A Pannónia Alapítványra ezért nagyon komoly büntetéseket róhatnak ki, amit lehet, hogy valamiféle politikai alkunak köszönhetően most nem tesznek meg, de bármelyik pillanatban ez megtörténhet. Erre a problémára megoldást kell találni, és én hajlandó vagyok erről bárkivel asztalhoz ülni, de ehhez nem elegendő csak az én jó szándékom. Egyébként a Szabadkai Magyar Rádiót nem jelentette fel senki, sem én, sem a Magyar Mozgalom, és mindazért ami történt, senkinek a felelősségét nem kérjük, célunk, hogy törvényes keretek közé kerüljön ez a rádió.

BEKÖVETKEZETT, AMITŐL FÉLTÜNK

Dudás Károly (VMSZ): A Pannon Alapítványt a többi között azért is alapítottuk, hogy ha a hatalom lesújt a Szabadkai Rádióra, akkor a vajdasági magyarság ne maradjon e rádió nélkül. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltünk, a Szabadkai Rádiót nem sikerült privatizálni, és minden bizonnyal megszűnik. Különböző ötleteket hallottunk, például, hogy az MNT hozzon létre egy másik alapítványt, a Szabadkai Rádió alapítványát, de sem ez, sem a többi javaslat nem lett volna életképes. Azok az emberek, akik valóban értenek a törvényekhez, javasolták a jelenlegi megoldást. A Szabadkai Magyar Rádió már egy hete működik, és egész napos műsort sugároz. És ezzel a rádióval semmi baj sem volna, ha nem volna az acsarkodás, nem volnának a hátbatámadások, a feljelentések. Nagyon érdekes, hogy ebben a kérdésben az MM és a VMDK teljesen egy húron pendül, és azt állítják, hogy a MNT kalózrádiót működtet. Azt állítják egyesek, hogy a Szabadkai Rádióra a VMSZ tenyerelt rá, de éppen az ellenkezője mondható el, a Szabadkai Rádió a Magyar Mozgalom hangja volt. Én csak annyit szeretnék, hogy ez a rádió csak és kimondottan a délvidéki magyarság hangja legyen.

A MUNKÁSOK LEGYENEK A RÉSZVÉNYESEK

Maglai Jenő (VMSZ-MM): A 89,6-os hullámhosszon működtetett Szabadkai Magyar Rádióról nem nyilatkozom, az ugyanis nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Azt viszont elmondom, hogy a Szabadkai Rádiót kétszer próbáltuk privatizálni, sikertelenül. Harmadszor már a Privatizációs Ügynökség nem volt hajlandó kiírni a pályázatot. Egyetlen járható út maradt még meg ahhoz, hogy megmaradjon ez a rádió, ha a munkások maguk válhatnak részvényesekké. Ebben a kérdésben a Privatizációs Ügynökségnek és a gazdasági minisztériumnak más-más az álláspontja. Ha nem tudják álláspontjukat egyeztetni, márpedig kétlem, hogy erre sor kerülne, akkor az önkormányzatnak meg kell szüntetnie a Szabadkai Rádiót, vagy elindítani a csődeljárást, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti.

TIZENEGY CSALÁDNAK MEGÉLHETÉS

Bús Ottó (VMSZ): A Szabadkai Rádió főállású alkalmazottai közül tizenegyen éltek is a lehetőséggel, és november első napjától a Pannonban dolgoznak. Szerkesztő, újságíró, tudósító, technikus, marketinges, takarítónő. Mindenkinek fel lett kínálva ez a lehetőség, tizenegyen éltek is vele. November elsején, reggel hatkor megszólalt a Szabadkai Magyar Rádió, a 89,6 hullámhosszon. A vállalás sikerrel járt. Megmaradt az egész napos magyar nyelvű rádióműsor, és az emberek sem kerültek a munkaközvetítőbe. Dolgozhatnak tovább, van munkájuk, van megélhetésük. A politika ismét megtette, amit megtehetett. Hogy törvényes-e? Nem az én tisztem eldönteni. Sem ügyész, sem ítélőbíró nem vagyok. A lényeg, hogy szól, hogy van egész napos magyar nyelvű rádióműsor Szabadkán, hogy tizenegy családnak továbbra is van megélhetése. Gondoljanak erre azok is, akik politikai megfontolásból gáncsoskodnak, feljelentenek. Tudnak-e majd szemünkbe nézni, ha ezek az emberek munka nélkül maradnak, ha megszűnik az egész napos magyar nyelvű rádióműsor Szabadkán?

EGY ASZTALHOZ ÜLNI

Szilágyi Dorottya (MM): A Pannónia Alapítvány magánalapítású alapítvány azzal, hogy az MNT is társalapító. A Pannónia Alapítvány alapítójaként elmondhatom azt, hogy az alapítói okirat szerint a Szabadkai Magyar Rádió nem létezik, csak a Pannon TV és a Pannon Rádió. Ahhoz, hogy egy másik médiát működtessen ez az Alapítvány, elsősorban alapítói okiratot kell módosítani. Alapítói közgyűlésünk nem volt. Véleményem, hogy ezt a problémát csakis akkor tudjuk megoldani, ha egy asztalhoz ül mindenki, aki bármiképpen érintett ebben az ügyben.

Forrás: Magyar Szó (Németh Zoltán)

Podelite sa prijateljima:

Leave a Reply

Vaša email adresa neće biti objavljenja. Obavezna polja su markirana *

Upišite tekst *

Komentari odražavaju stavove njihovih autora, ne nužno i stavove redakcije portala Magločistač. Na našem sajtu biće objavljeni svi pristigli komentari, osim komentara koji sadrže govor mržnje, psovke i uvrede ili nisu u vezi sa temom članka koji se komentariše. Govor mržnje je definisan Zakonom o javnom informisanju i medijima, koji u članu 75. kaže: „Idejama, mišljenjem, odnosno informacijama, koje se objavljuju u medijima ne sme se podsticati diskriminacija, mržnja ili nasilje protiv lica ili grupe lica zbog njihovog pripadanja ili nepripadanja nekoj rasi, veri, naciji, polu, zbog njihove seksualne opredeljenosti ili drugog ličnog svojstva, bez obzira na to da li je objavljivanjem učinjeno krivično delo”. Pre nego što budu objavljeni, komentari moraju biti odobreni od strane naših moderatora, pa vas molimo za malo strpljenja.